Leírás
A korallról...
Az elnevezés a görög „korallion” szóból származik, jelentése nem ismert. Trópusi tengerekben, kolóniákat alkotva élnek. Az elhalt korallok megkeményednek, amiket többféle módon használnak fel. A vörös korallokat szénsavas mészkő építi fel, a korallok megjelenési formája igen változatos. Az öt szent kő egyike a tibeti és indiai kultúrában: az életerő, az életkedv szimbóluma. Ékkőként tekintettek rá az ókori görög kultúrában is. Serkentően hat kimerültség, fáradékonyság esetén a szervezetre. Melegítően, élénkítően hatnak a vérkeringésre; keringési betegségek és vérszegénység esetén javasolt az alkalmazása. A korallt kisgyerekeknél; például láz, bárányhimlő, fogzási fájdalmak jelentkezése esetén érdemes alkalmazni.
Az életfáról: Az életfa köti össze a földi és égi világot, kapocs a természetes és a természetfölötti között, híd a fenti és lenti világ között. Az életfánál kezdődik és végződik az élet. A fejet a testtel a gerincen keresztül a csakrák úgy kötik össze, mint az életfa a különböző világokat. Mint ékszer, ősi tudás, és a régen vágyott harmónia jelképe is.