Leírás
A csakrák a keleti eredetű spirituális és filozófiai hagyományokban energiaközpontokként, az energiaáramlások helyeiként jelennek meg. A „csakra” szó szanszkrit eredetű, jelentése: kerék vagy kör. A hagyományos értelmezésekben a csakrákhoz különböző színeket, jelképeket és ásványokat társítanak.A 7 csakra: 1. korona csakra, 2. homlok csakra/harmadik szem csakra, 3. torok csakra, 4. szív csakra, 5. napfonat csakra, 6. szakrál csakra, 7. gyökér csakra.
A lótuszvirágot számos kultúrában az egészség, a tisztaság, a felvilágosodás, a megújulás és az újjászületés szimbólumaként tartják számon. A buddhisták szerint többször is szükséges újraszületni, csiszolni és tisztítani a lelkünket, míg el nem jutunk a Nirvánába. (A legmagasabb rendű tudatállapot, melyet az ember képes elérni.) Az ember Nirvánába való jutásának pillanatát a lótuszvirág iszapból való feltörése és virágzása szimbolizálja, sok különböző hitrendszerben a víz az anyagi világ vagy fizikai birodalom megtestesítője. Ebből kifolyólag Buddhát némelykor lótuszvirágon ülve ábrázolják, egy olyan személyt jelképezve, aki legyőzte az anyagi világ fájdalmait és megvilágosult, csakúgy, mint a lótuszvirág, mely a piszkos, iszapos mocsarakban növekszik, de képes a víz felszínére törni és gyönyörű virágot produkálni. Sok hindu istent lótuszvirágon ülve vagy állva ábrázolnak.